Nagyhencidán túl és Kishencidán innen, ahol a zabkásahegy belefut a búzatáblásba, van egy kis falu, Pitvaros. Pontosan annak a poros országútnak a mentén terül el, amin keresztül a mezőtúri betyárok szoktak ellovagolni az orosházi bolhapiacra patkószeget lopni.

A Pitvarosi embörök hírét még a nagylaki határban is meghallják a sárgarigók, hiszen a falu apraja-nagyja rozzantfalú házakban lakik ugyan, de ennek ellenére nagyon szeretnek mulatni, és a déli díszkukorékolás, mely a falurádió főtéri hangszórójából hallik, elhallatszik a nagylaki határba is.
Bezzeg, errefelé a valódi kakasok pitymallatkor sem mernek kukorékolni, inkább kárálnak, mint a tyúkok, nehogy kiderüljön, hogy ők kakasok. Délebéd előtt van csak igazán nagy kárálás, mikor a fészerekből előtalálják őket a falu kakasfogó emberei, és a főterén rotyog a bogrács és fő a bírónak a kakaspörkölt.
Nagy oka van ám ennek a dolognak, mert itt úgy tartják, az igazi pitvarosi embör csak az lehet, aki legalább két tál kakaspörköltet képes ebédre megenni, és utána legalább öt krigli sört meginni!
A falu bírája abban a kiváltságos helyzetben van, hogy neki öt tál kakaspörkölt dukál és huszonöt krigli sör ebédre, és azt bizony mindennap meg is kell ennie, innia. Minden tál pörkölt után díszkukorékolással adatják tudtára a falu népével a falurádión, hogy elöljárójuk megfelelt a feladatnak. Mert itt az a törvény, aki ennek nem felel meg, azonnal le kell váltani a bírói székből.
Lassanlépő Kokas Bernát az egyetlen ellenzéki a határban, és az egyetlen olyan lakó is, akinek szép takaros háza van. Ő bizony bolondságnak tartja ezt a fene nagy kakaspörkölt evést. A pitvarában nyugodtan kapirgálhatnak és kukorékolhatnak a kakasok, mert ő inkább sóskalevest eszik ebédre kukoricamáléval, de a kakasait le nem vágná! Sőt, még a kakasülőre is díszpárnát tesz, nehogy felfázzanak védencei és a tyúkok árván maradjanak.
Egy napon bánatos dobolással adta tudtára a falu jegyzője, hogy bizony, Sokatevő Tarajas Ignác bíróuram, az éj folyamán beadta a kulcsot, mert a kakaspörköltben valaki benn felejtett egy kakassarkantyút és az kiszakította bíró uram hatalmas potrohát, azon úton pediglen kiugrott a lelke. Most az égi mezőn kotkodálnak az ottani kakasok azon félelmükben, nehogy ők is feneketlen bendőjébe kerüljenek az új lakónak. Rimánkodtak is Szent Péterhöz, nehogy befoltozza azt a nagy bendőt, mert akkor hogyan fogja a Fiastyúk csillagcsibéit terelni éjszaka, ha nem lesz itt többé egy kakas sem, aki „beszömözze” a tojásokat!
Miközben a falu apraja-nagyja bíráját siratta, a falu kakasai, tyúkjai díszünnepséget tartottak, és éljenezték hős kakasukat, aki a bíró ebédjében felejtette a sarkantyúját.
A nagy kotkodálás és kukorékolás közepette azonban Rövidtarajú Kenderesi Balambér, a kakasok és tyúkok védőszentje megjelent az ünneplő szárnyasok közt és így kukorékolt hozzájuk:
- Halljátok, kendtek, Kopasznyakú Tollas László és te Kopottsarkantyús Káráló Kázmér, azonnal eridjetek követségbe Lassanlépő Kokas Bernáthoz, ha nem akarjátok, hogy a falunak újabb nagygyomrú bírója legyen! Tudhatnátok, az lehet csak bíró, aki legalább hét kakasból készült pörköltet és tizenhárom kakas sült combját képes egy szuszra elfogyasztani a bíróválasztáskor. Menjetek hát hozzá követségbe, mert Ő az egyetlen embör a faluban, aki meg tud benneteket menteni!
Összeverte hirtelen sarkantyúját a két kakaskövet, és szárnyukszakadva rohantak Lassanlépő Kokas Bernáthoz, nehogy véletlenül megcsípje valami gonosz kakasszellem, és hagyja, hogy a meghót bíró helyébe a közismerten nagyétvágyú és a bírói feladatra nagyon is alkalmas jelölt, Kokasevő Bendő Ákos kerüljön hatalomra.
De hiszen, jó helyen verdesték a csőrüket a követek, éppen Lassanlépő Kokas Bernát is azon törte a fejét, miközben kedvenc törökkakasa taraját vakargatta, hogyan tudná a falu népét erről a bolond szokásról lebeszélni. Addig, addig forgott az agya, míg hopp, eszébe jutott valami.
Nagy hetykén fejébe csapta hát kakastollas kalapját és elindult a főtérre, ahol már ott volt a falu apraja-nagyja. Álltak a bográcsok, forrt a kakaskopasztó lé, a nagy eperfa alatt összekötözve a falu még megmaradt kakasai, akiket előtaláltak. Nagygyomrú Köles Böske kezében villogott a metszőolló, amivel épp le akarta vágni a kakasok sarkantyúját, nehogy még egyszer megessen az a csúfság, hogy sarkantyútól leljen halált a falu megválasztandó bírája.
- Ide figyeljenek embörök! – toppant az ellenzéki Lassanlépő Kokas Bernát a nagy sürgés-forgás közepébe hatalmasat rikkantva – Miért nem hagytok fel ezzel a bolond szokással, minek ide nagyétvágyú kokaspörköltevő bíró nekünk? Nem gondolkoztok azzal a zacskónyi agyatokkal? Nézzetek körül a faluban, hiszen rozzant tekenőházakban laktok, a gúnyátok szakadt, de ti észveszejtve rohantok az orosházi és a Makai piacra, a sok felzabált kakas helyett az utolsó petákból is másikat vesztek, mert kell nektek a nagy kakasevő ünnepély. Ehelyett vethetnétek kukoricát, szedhetnétek a sóskát az árokpartról, rögtön maradna pénz szép házra, templomra és kacsalábon forgó faluházára! A sóskaleves és a kukoricamálé nem kerül pénzbe, sőt, a sokasodó csibét, tyúkot, kakast ti adnátok el az orosházi, mezőtúri, Makai piacon, és gazdagok lehetnétek!
Gondolkozott a bámész nép, gondolkozott, míg rá nem jöttek, hogy nem is olyan bolond beszéd az, amit Lassanlépő koma mondd! Nagyhirtelen felindulásból meg is választották a falu bírájának.
Száz év telt el azóta, mióta e nagy eset megtörtént. Ha valaki mostanság elvetődik Pitvarosra, takaros házakat láthat, gyönyörű templomot, a falu bírája sem panaszkodhat, olyan szép a faluháza.
Arról nem beszélve, hogy manapság se Nagyhencidán innen, se Kishencidán túl sehol se kukorékolnak a kakasok olyan vidáman, gyönyörűen, mint Pitvaroson.
Mikor délebédkor nagypeckesen végigvonulnak a falu főterén, és a faluháza tetején meglátják az aranyozott kakassarkantyút, mely annak idején megszabadította őket az átoktól, a falut pedig gazdaggá tette, a tyúkok és a kakasok boldogan kárálnak, kotkodálnak az ég felé, ahol Lassanlépő Kokas Bernát épp sóskát szed az árokparton.
Ha ez így lett volna, az én mesém is tovább tartott volna!