Engedtessék meg nekem, hogy egy általam nagyra becsült, tisztességes politikustól vett írással formáljam a politikai tisztánlátásotokat.

Ivády Gábor polgármester blogja

http://ivadygabor.blog.hu/

Furcsa volt az a reggel, mintha két felől kelt volna fel a nap, de ami még ennél is érdekesebb, hogy nem voltak árnyékok.

A Nap első sugarai egy hatalmas tükörből visszaverődtek a falura, így ölve meg a korábban oly hosszan heverésző árnyékokat.

Senki nem értette hogyan került oda, egyáltalán ki tudott ekkora üveget elkészíteni és aztán odaszállítani, arról nem is beszélve, hogy miért pont ide, a mi kis falunk határába. Több emelet magasságú volt és körülbelül 800 méter széles, azaz a falu elejétől a végéig nyúlt.

A kezdeti ijedtséget hamar lekűzdötte a település apraja-nagyja és pirkadat után nem sokkal már ott tolongtak az új „szerzemény” előtt. Döbbenetes volt látni ahogy az emberek csak bámulnak bele a tükörbe és mindenre úgy rácsodálkoznak, mintha akkor látnák először. Kezdetben csak a ruhájukat igazgatták, fésülködtek, az asszonyok sminkeltek, de aztán szépen lassan elnéztek maguk mellett és rengeteg dologra figyeltek fel.

Hamar kiderült, hogy ki, mikor, kivel beszél a másik ember háta mögött, mert az most az éppen kitárgyalandó társuk orra előtt zajlott. Ekkor írta le első feljegyzését az a lelkes antropológus-hallgató (aki éppen a faluba tévedt, hogy a hétvégét a természetben töltse), miszerint azon embereknek akik gyakrabban folyamodtak a másik háta mögötti pletykálkodásra a tartásuk egy kissé különbözött a többiekétől, de ezt már észrevették ők maguk is, mert a tükörben egyre kevésbé bírták fölfedezni a hátuk közepén kirajzolódó gerincvonalat.

Délre megjelenek az első újságírók, akik botrányt és tragédiát, de mindenképpen szenzációt szimatolva piócaként vetették magukat a jelenlevőkre, hogy egy-egy kis cikkel, ne adj isten  címlap-sztorival szolgálhassanak bulvárlapjuknak. Mivel nem nagyon álltak velük szóba a lakosok azt találták ki, hogy egymást kérdezik meg arról, hogy mi vonzotta ide a konkurens sajtó képviselőit, vajon miről készülnek írni a másnapi számba és egyáltalán kitől kapták azt a szigorúan titkos infót, hogy ide kell jönniük. Ha ez kiderül, akkor fejek hullhatnak a porba ami nem lenne rossz, hiszen kevés az újság és sok az eszkimó. Észtveszejtő kalamajka támadt, mert szinte fogócskának tűnve rohantak egymás után egy rövid, leleplező riport kedvéért. Aztán egyikőjük meglátott egy kollégát, akin látszott, hogy nagyon rámenős, senkit és semmit nem kímél a cikkéért és jó alanynak találta arra, hogy egy aljas kérdéssorozat után rávilágítson a gyenge pontra, kellemetlen helyzetbe hozza, belezavarja mondandójába, majd megalázva fényt derítsen az óriási csalásra. Elhatározta, hogy eléje vág, de mintha ő is ugyanezt akarná szaladtak egymás felé, végül hatalmas koppanás hallatszott ahogy lepattant a tükörről és vérző fejét fogva próbálta elemezni a helyzetet. Megállapította, hogy az az aljas ott szemben leütötte ami bosszúért kiált, így felugrott, neki a kollégának, újabb koppanás, még több vér, még több hév, újabb ugrás és így tovább. A többiek ezt látva fényképezőgépekkel szaladtak oda míg meg nem látták magukat a tükörben, futottak oda, majd koppanások sorát lehetett hallani.

Ekkor érkezett meg az első politikus. Hatalmas szócsövön keresztül hirdette a lakosoknak, hogy lám, ő egy nap alatt megduplázta a falu területét, az ingatlanok számát, de hogy ne kelljen azon az egy Napon osztozkodniuk még abból is hozott egy másikat. A gyors ügyintézésre hivatkozva elnézést kért, hogy nem új tervezésű épületeket állíttatott fel, hanem a régiek tökéletes mását, de ez ebben az esetben elenyésző dolognak tekinthető. Elkezdett ígérgetni, hogy ha továbbra is bizalmat kap a szavazóktól, akkor egy héten belül megnégyszerezi a falut, újabb égitesteket hoz ha kell és így tovább. Ahogy ezt mondta, szembe fordult a tükörrel és mélységes düh fogta el, mert egy ígérgető politikust látott maga előtt, aki a realitásoktól teljesen elrugaszkodott dolgokkal traktálta a lakosokat. Rögtön megcáfolta a mondottakat és elkezdtek vitatkozni egymással. A félreértés elkerülése végett, azaz hogy kiderüljön nem egy oldalon állnak-e véletlenül (mert akkor a frakciófegyelem miatt nincs helye vitának) megkérdezte a másikat, hogy ő jobb, vagy bal oldalinak vallja-e magát, mert ő személy szerint a bal oldalhoz tartozik és nyomatékul fel is emelte a bal kezét. Ugyanebben a pillanatban, ugyanazzal a mozdulattal és arckifejezéssel a szembenálló a jobb kezét tartotta a magasba, mire fel azonnal elkezdtek vitatkozni, de legfőképpen szidni egymás nézeteit. A hatalmas tükör előtt tehát az újságírók vérző fejű garmadája mellett az aktuális politikus is kibérelt egy helyet magának.

Hatalmas csattanás rázta meg a környéket, el is hallatott egy-két percre mindenki. A helyi fiatalok legmenőbbike ment neki frontálisan a tükörnek legújabb sportautójával. Miközben a mentők és a tűzoltók próbálták kiszabadítani még mindig azt hajtogatta, hogy a másiknak kellett volna kitérnie előle és hogy ő nem az a típus aki az utolsó pillanatban elkapja a kormányt. Mire kiszabadították már nem tudtak segíteni rajta, így ő lett a tükör első áldozata, bár néhány sajtó-munkatárs is a végét járta. Az antropólógus hallgató közben feljegyzéseket készített egy légyről aki folyton nekirepült a tükörnek, ami teljesen érthetetlen volt számára, mivel azt bizonyította, hogy adott esetben ha két légy a levegőben találkozik akkor képesek összeütközni mint sem hogy irányt változtassanak. Ekkor jött a csattanás az autóval és a megfigyelés végére azt írta, hogy erre az emberek is képesek. A beállt csendben néhány lányka kérlelte a tükröt, hogy mondja meg nekik ki is a legszebb a vidéken, miközben a legszebb lány a legszebb fiúval titkon a tükör háta mögött, mindenkitől távol és elrejtve szerelmesen összebújtak.

Csak az öregek ültek nyugodtan a házuk előtt a tornácon a fejüket csóválva, értetlenül, hogy egy egyszerű tükör hogy tudja így megváltoztatni az embereket. Össze is ült a vének tanácsa és meghozták a döntést: a tükröt följebb emelték, jó magasra a falu fölé, megdöntötték 45 fokkal, hogy aki belenéz az olyan messzire láthasson, amilyen messzi még képzeletben sem járt, ha pedig onnét visszanéznek azok akik a bársonyszékekben ülve a dolgokat igazgatják akkor ők is olyat láthatnak amilyet olyan messziről még soha.

A falut.