A „NEMZET" KISS MÁRIA HORTENSIA

1947-48-ban a felvidéki magyarság átdobása ősi fészkükből, a Csallóközből az oda „hazavándorolt" szlovákok miatt nagyon megváltoztatta Pitvaros etnográfiai képét. Nagy szólamokkal csalogatták őket Csehszlovákiába: Hív a szülőföld! Gyertek haza! Vár a ti házatok! stb. plakátok még családi házakban is voltak. Mentek is! Pitvaros 3000 szlovák, evangélikus lakosságából csak 600 maradt helyben. A jómódúak. A 14 katolikus magyar család 80 lélekszáma 1500-ra szaporodott az áttelepített magyarokkal. A zöme Gutáról jött. De jöttek családok Vízkeletről, Vezekényböl, - ezeket előbb a szudéták helyére telepítették télvíz idején, majd onnan kidobták őket, így kerültek Magyarországra. És jöttek Hidaskürtről, Tallósról, Negyedről, Királyrévről, Alsó- és Felszőszeliről. Főként a gútaiak nagyon öntudatos magyarok voltak. Vallották magukról, hogy ők az igazi magyarok. Sehol se beszillik a magyar nyévet olyan szípen, mint münk Mink vagyunk a nemzet! - hangoztatták.
Lelkük persze tele keserűséggel, a szlovákok megvetésével, akik miatt „földönfutók" lettek. Ott kellett hagyniuk a gazdag földet ezért a kopár vidékért, ahol még gyümölcs sincs. A szlovákok egy része már 1946-ban elment. Rossz érzés töltötte el az útrakészülőket, amikor látták, hogy az odaérkezőknek legnagyobb állata a kecske. Ok vagonokkal jöttek; igásállatokat s marhákat hoztak. Volt, aki 14 vagonnal települt át. Állatai mellett 2 cséplőgépet is hozott. (Na hiszen volt is Lénárt Jánosnak elég baja! Addig zaklatták, míg ingyen föl nem ajánlotta gépeit.)
Mindent elhoztak magukkal, néhányan még a fahamut is; sok vas- és faneműt. Az első sírokat fával, deszkával bélelték, hogy vihessék a Papát magukkal haza, amikor visszaköltözhetnek.
Otthagyott kőházak helyett itt lerongyolódott sárházakat találtak. Egyik-másik majd 1 évig lakatlanul jó tanyája lett a „pociknak" (egér) és patkánynak. Sok össze is dőlt. A patkányok ezután, olyan alapos munkát végeztek s úgy elszaporodtak, hogy komoly gondot okozott az irtásuk.
A jövevények annyira megvetették az itt kapott ócska házakat, hogy nem is gondozták. Nem érezték magukénak. így aztán nagyon kirítt az őslakosság házsorai közül. Azok kényesen tisztán tartották házaikat, földes szobákban még az ágy alját is befestették. Kívül-belül ragyogott a szlovákok háza. Ok meg azért nézték le a magyarokat, „Nem szeretik a tisztaságot." Jó sokáig nem is házasodtak össze.
A községi hivatalokat, vezető állásokat mind a szlovákok tartották kézben. Itt nagyon hontalan lett a magyar, aminek frappáns kifejezője volt, hogy még templomuk se volt. Egy nagy katolikus tömb templom nélkül! A katolikus vallás itt ezen a vidéken szórvány volt. így Pitvaros is a telepítésig. A század elején Micsák Márton tanfelügyelő jó 30 helyen létesített új iskolát és ezekben gondoskodott miséző helyről, egy nagyobb teremben elzárható oltár és mellette egy kis fülke sekrestyének vagy raktárnak. Pitvaroson 2 nagy tanterem összenyitható volt. Az iskolaépület közepén torony a leendő harangnak. Pitvarosra Csanádpalotáról járt át pap misézni. Egyik el is hozta ide a csanádpalotai iskola kis harangját. Ez végül Csanádalbertire került. Az összenyitott 2 termet vasárnaponként a hívek szorosan megtöltötték, sőt még a folyosón is szorongtak. Akik Gután nem igen voltak templomjárók, - hisz nagyon sok kint, a messzi tanyákon, a „baromélőn" (legelőn) is túl lakott, most élt az alkalommal s nagyon buzgó hívővé vált. A vízkeleteiek és vezekényiek buzgósága rájuk ragadt. Csakúgy zengett az ének és sokszor a sírás. Összetört lelkek voltak. De azért az előimádkozó Milka néni tudott felülemelkedni, mikor bemondta: „Imádkozzunk az ellenségeinkért, kiknek annyi a száma, mind a fűszál. Miatyánk..." Itt a vallási és nemzeti érzés egybeforrt. Úgy, mint a cseheknél is. 1618-ban, a fehérhegyi csata után Csehország 300 évre elvesztette önállóságát, mert a békeszerződés Ausztriának ítélte. Prágában a Lorettái templom volt a nemzeti találkozó hely, a vallási és nemzeti érzés ébren tartója. Lengyelország is ezt az utat járta. 1795-ben a végső felosztás után Czesztochowa lett a nemzeti összetartozás tűzhelye.